Rengeteg szülő teszi fel azt a kérdést, hogy az a mód, ahogyan gyermeke játszik vajon mennyiben befolyásolja őt személyisége kialakulásában? Vajon az a jobb, ha egyedül játszik, vagy előnyösebb hatással lenne rá a társas játék? A legjobb, ha nem állítanak fel ilyen sémákat, mert, ha még nem is látszik annyira, minden gyermek más személyiség. Mint a felnőttek esetében, a gyerekeknél is fontos, hogy tiszteletben tartsák az igényeit, még akkor is, ha eltérnek az Önök által felállított normáktól.

Ha egy gyerek inkább egyedül szeret játszani, akkor annak biztosan oka van, mégpedig az, hogy befelé forduló típus, és kevésbé igényli más emberek társaságát. Nem kell ezért megijedni, ez semmi rosszat nem jelent. Szigorúan tilos a gyerekre erőltetni olyan dolgokat, amiket nem akar, például a társas játékokat sem. Ugyanez igaz fordított esetben is.

A társas játékot kedvelő gyermekek csak azért ilyenek, mert szociálisabb embertípusba sorolhatók, és nem azért, mert nem tudják lefoglalni magukat. Ezért őket sem szabad magányos játszásra kényszeríteni, mert sérülhet az önmaguk és a más emberekhez való viszonyukról kialakult képük.