Előbb használati tárgy, később pedig dísztárgy. Talán ezzel a mondattal lehetne a legjobban leírni a kandalló történetét. Már az ősember is megépítette kezdetleges és nagyon egyszerű formáját. A kunyhó közepén fél méter mély gödröt ásott, amit kövekkel vett körbe, azok között rést hagyott, hogy a füst távozzon. Később egy falba vágott nyílás szolgált kéményül, míg végül a XVIII. század elején, a tűzhely felett, a tetőn nyitottak egy rést, majd tölcsérszerű csövön vezették ki.

Ekkor még a fűtés egyetlen eszközéül szolgált a kandalló. Majd a sok modern fűtési technika megjelenésével, a kandalló háttérbe szorult és csak a szobák dísze lett. Ez azonban újra megváltozni látszik, de díszítőszerepét továbbra sem veszítette el, hiszen egy trendi lakás szinte elengedhetetlen kelléke. Egyre több család tér újból át a klasszikus tüzelésre, a kandalló révén. Nem véletlen, hiszen egy hideg, esős napon nincs is annál jobb, mint a tűz mellé leheveredni, élvezni a meleget és a tűz játékát nézni a szeretteinkkel.